R. Strauss: Salome

Történik: Heródes király palotájában, Jeruzsálemben, II. Heródes Antipas uralkodásának ideje alatt

Narraboth, az ifjú szíriai katona sóvárogva nézi a díszteremben Heródessel és vendégeivel mulatozó Salome hercegnőt. Barátja, az apród, valami furcsa, félelmetes feszültségről beszél. Szörnyű tragédiát sugallnak jósló szavai. Salome friss levegőre vágyik, és a teraszra érve felfigyel egy, a föld mélyéről érkező szózatra, a börtönként használt ciszternába zárt Jochanaan próféta hangjára. A hercegnő addig kérleli Narrabothot, amíg az Heródes határozott parancsa ellenére is kinyittatja a ciszterna fedelét, és elénk lép a lángoló tekintetű, sápadt Jochanaan. Salome pillanatok alatt szerelemre lobban a fiatal próféta iránt, és nem törődve annak Heródest, Heródiast és az udvar léha életét gyalázó szavaival, egyre szenvedélyesebben áhítja a próféta csókját. Jochanaan hiába kísérli meg eltéríteni Salomét őrült szenvedélyétől, az nem hallgat rá, és egyre türelmetlenebbül követeli szerelmét.

A jelenet végén a próféta megátkozza Salomét, és visszatér börtönébe. Közben a Saloméba szerelmes Narraboth nem bírja elviselni a hercegnő szenvedélyes szavait, és kardjával megöli magát. Heródes, aki állandóan szemmel tartja Salomét, észreveszi távollétét, és keresésére indul. A teraszon vértócsába lép, és rémülten fedezi fel lába előtt hű tisztje, Narraboth tetemét. Izgatottsága csakhamar elmúlik. Bort hozat, és arra beszéli rá Salomét, hogy táncoljon neki. A hercegnő sokáig vonakodik, csak akkor enged, amikor Heródes azt a könnyelmű ígéretet teszi, hogy bármit is kér, azt teljesíti. Salome felkészül a táncra. A táncot egyre fokozódó izgalommal figyelő Heródes unszolja Salomét, adja elő kívánságát. Salome egyszerűen csak ennyit mond: Jochanaan próféta fejét kívánom! Heródes, bár az ital már erősen hatott rá, tudja, hogy a prófétát sokan szentként tisztelik, és mindent megkísérel, hogy lebeszélje Salomét őrült szándékáról: csodálatos, ritkaságszámba menő pávákat, majd mesés kincseket, végül - a jelenlevő zsidók legnagyobb felháborodására - a frigyszekrény függönyét ígéri neki, Salome azonban kitart elhatározása mellett. Kívánságát anyja, Heródias is támogatja, aki régóta gyűlöli a rá annyi átkot szóró prófétát. A királyi eskü végül is köti Heródest, és elrendeli, teljesítsék Salome kívánságát. A várakozás iszonyú csendje következik. Lélegzetvisszafojtva lesik a jelenlévők, ahogyan a hóhér leszáll a ciszternába, végül egy ezüsttálcán átnyújtja Saloménak a próféta levágott fejét. A hercegnő számára megszűnik a külvilág, már csak őrült vágyának él, kívánsága beteljesedik, megcsókolhatja a halott ajkát. A látványt már Heródes sem bírja elviselni, kiált katonáinak: Öljétek meg ezt a nőt! A testőrök pajzsaik alá temetik Salomét.

Szövegíró O. Wilde nyomán: Hedwig Lachmann
Magyar nyelvű feliratok: Horpácsy Zsolt