"Alig észrevehetően oktató-nevelő jellegű mese, ízes nyelven és fantáziát tornáztató eszközökkel elmesélve. Csak a főszereplők hagyományos bábfigurák, a báránykák egyszerű gyapjúcsomók, a folyó egy fonal, a híd egy orsó, amelyrőla fonalat átvezetik, az idő kerekét pedig egy motolla szimbolizálja. A mese kétsíkú, a történet mellett a szakrális vonal is fontos, ám ha valaki nem fedezi fel előre a bibliai utalásokat, akkor sincs baj, lelke akkor is épül, csak nem tudja pontosan, mitől" (Új Szó, 2004.1.19) Az előadásban ötvöződik a bábjátékos-népdalénekes-mesemondő szerep. A mese egyes elemeiből kirajzolódnak az évezredes magyar lelkiséget meghatározó irányvonalak és képet festenek a keresztyén létformában máig életbenmaradó népi bölcsességről. Écsi Gyöngyi 2000-ben Győrben a legjobb bábszínésznői díját kapta, 2003-ban Budapesten az elsőként kiosztott Michel Indali-díjjal, 2007-ben Pozsonyban a Mikola-díjjal jutalmazták. A mese felajánlja a közreműködést gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.