Azután pedig napokig nem áll szóba senkivel, csak egyfolytában úgy tesz,
mintha sietne. Ő Sanyi. Hozzátartozik a város képéhez. Mint ahogy
hozzátartozik az eladósodás, a munkanélküliség, a bűn és az előítéletek,
a reklámok és a földre hullott aprópénz. Ebben a dokumentarista
táncszínházban egy rejtőzködő sorsot próbálunk szóra bírni, és
szeretnénk a magányos csavargó szemszögéből megmutatni a város
főutcájának hétköznapi drámáit.
MÉDEIA:
Nincs meg egy olyan
sötét alakja a görög mitológiának, mint a második koreográfia hősnője,
Médeia. A barbár varázslónő Iaszónnak, hűtlen férjének új asszonyát és
annak királyi apját őrült féltékenységből egy lángoló, csontig perzselő
bűvös köpennyel pusztítja el. Majd bosszúját tetézve, hogy Iaszónnak meg
írmagja se maradjon, lemészárolja két fiúgyermekét. Gyűlöletének nincs
határa: hiába kéri könnyek között a gyászoló apa sarjai holttestét a
gyilkostól, Médeia még a végtisztességet is megtagadja szülötteitől.
Létezhet-e bármilyen magyarázat ilyen szörnyűségekre, vagy csak a
pusztító erejű, szélsőséges érzelmi megnyilvánulásoknak néma szemlélése
marad az utókor szamara?